Tiszaparti ősz I.

Ilyenkor ősszel
bágyadtabban kel a nap,
az erdő halkul,
eltévedt madárfütty,
zizegő levél
töri a csöndet.

Aranysárga leveleken
mézként átcsorog
a sugár,
oszló ködben gomolyognak
a koronák.

Sima tükörként
kanyarog a folyó,
a víz felett
távozó emlékek lebegnek,
meg a fürdőzők halkuló öröme.

A nyár ízét még
érzed a bőröd pórusában,
a túlpartról
visszhangként üzen
szíved halkuló dobogása...