Február hava* * * * * *Hajnal volt. A világ ismét fehér takaró alatt nyújtózott hosszú idő után. * *A lámpák fényében apró pihék táncoltak. A lépteim alatt halkan ropogott a járda, mint amikor álmában valaki nyöszörögve a másik oldalára fordul. * *Mentem némán, szótlanul, vigyázva, hogy fel ne ébresszem az utcát, amikor egy hópehely lágyan az ajkamra hullt.* *Meghatott a gondolat. Elképzeltem, ahogy fentről lassan a mélybe ért, hogy befejezze küldetését. A sűrű, hűvös mennyországból kitaszítva, bukott angyalként érkezett, és végül tűz forró pírban égett el.* *Hideg csók volt. Egy pillanatig tartó végtelen.* *Nekem nyirkos érintés – neki a végzete. (2006-02-09.)*