Napóleon a saját fejére tette a császári koronát – adtam a tájékozottat, miközben a Pigalle környékén karonfogva a sétáltam egy kis táncosnőcskével, akit a Lido-ban csíptem fel az előző este, de láthatóan ez nem nagyon villanyozta fel a drágát. A hotel, ahol megszálltam nem messze volt az Eiffel toronytól, és épp a Diadalív mellett vezetett az utunk. Gyakran megfordulok ebben a városban, de itt jártamban mindig a jelentéktelenség érzése lesz rajtam úrrá, eme monumentális emlékmű tövében. Újdonsült kedvesem, egész úton vidám ódákat zengett a legújabb Chanel parfüm dicséretére, na meg persze nem volt nehéz kihallanom a szavaiból azt sem, hogy ajándékozással próbáljam a kegyeit továbbra is megtartani, már persze ha „komolyabb” esti programot tervezek vele. Terveztem…

A concierge kinyitotta előttünk a szálloda ajtaját, és felsétáltunk az ódon épület második emeletére.

- Amelie, vacsorázzunk a Montmarte-on – javasoltam - abban a vendéglőben, ahol tudod, az a híres festő is ebédelt folyton – folytattam szerelmesen, miközben elégedetten pózolt a szobámban található tükörben. Kétségkívül mutatós jelenség volt, sötét hajkoronája érzékien keretezte holdfény tekintetét, miközben elmerengtem magamban a várható éjszakai gyönyörökre gondolva.

Párizs, tavasszal veszedelmes hely a hűség számára, aki ilyenkor leköltözik egy szerzetesek által lakott csendes vidéki faluba.

- Ma te viseled gondom az éjszakában, te vigyázol rám, ezért oda megyünk, ahová akarod– mondta beleegyezőn, eközben néhány hajszála hófehér arcbőrét simogatta - de jól vigyázz, ma pezsgőben akarok fürdeni – jelentette ki határozottan, kaján mosollyal az ajka szegletében.

- Vigyázni fogok – feleltem a helyzethez illő komolysággal, miközben mélyen belélegeztem a nyitott ablakon beáramló érzékiséget.

A továbbiakban lankadatlanul hajszoltuk bele magunkat a párizsi élet vígságaiba, az étterem után számos kiskocsmát és mulatót meglátogatva kerültünk a mámor fogságába, majd a fekete éj leple alatt, a Notre Dame kertjében éppen bimbózó virágok közül zsákmányoltam néhányat kedvesemnek. Ezután kézen fogtam és nevetve indultunk a szobám magányát enyhíteni.

Az éjszaka beváltotta ígéreteit, a hajnal is kezdett feltünedezni a láthatáron mire szeretőkké váltunk…