Gondolataim távol messze járnak,
arra kérlek, higgy a szél szavának,
mert a szél, én magam vagyok.

Ne délibábként vetítsen az elméd,
hisz ha eltakarod a Napnak fényét,
én akkor is mindig Veled maradok.

Ha kell felajánlom magam az Időnek,
rabja leszek, mint fény a sűrű Ködnek,
de gondolatban ott leszek Veled.

Akaratommal óvlak, védelek,.... talán
úgy, hogy arcodon könnycsepp leszek.
talán egy sóhaj nyakadba bújva...
talán egy csókként ajkadra hullva.

Láthatatlan leszek, mint a szél,
ezerszer elsuttogom Neked, ne félj!
Akarnok szerelmem tenyeredbe bújva,
Szeretlek! csókolja bele újra, és újra.