Alda Merini: Azok a szerelmes szavak (Quelle parole d’amore)

Azok a szerelmes szavak,
melyeket sosem mondanál ki,
amelyek senkit nem röptetnek
- még téged sem -
talán csak a kárhozat
vagy a szánalom gesztusa,
amibe bele is halna

a szív bölcsessége
eltűri a még csak nem is
szerelmes távolságokat,
melyben a férfi nem tud
és nem is szeretne élni,
ha nem lenne a kín,
amely mindennap anyaként
ölébe zárja

és amely megizzasztja

fáradt verítékkel
mondogatom „szeretlek”,
mintha reménytelenül művelném a földet,
de mégis folytatom,
míg le nem megy a nap,
s én réten összekuporodó
állattá válok,
akár egy
bárány, amelynek nincs pásztora