*Zorba táncra hív*

Még csak elképzelem,
milyen lehet, ha hagyom
mint egy futó érzelem:
a mazsolabor az ajkamon.

*Nálad élesebbek a színek,
*vakít a fehér és a kék.
Itt szélmalmok a szívek,
és a tengerben elveszik az ég.

Kúsznak fel a domboldalon,
a zsalugáteres házak.
Kereszt feszül a kupolákon,
én a mólónál várlak.

*Ismerős lesz a kikötő este,
a tavernák fénye a vízen.
A poros, szűk utcák teste,
vérpiros virággal üzen.

A part bárkákat himbál,
az éjszaka magába szív.
Minden új szerelmet kínál,
és Zorba táncra hív.

A fárosz fénye nem integet
a vénnek, ki szamáron bandukol.
Mikor dereng a sok sziget,
a harang csak értünk szól.

Csakis ilyen lehet, érzem,
az első találkozás veled.
Hellén ősök arcát nézem,
és múlt-életből emlék ered.

(2004.08.10.)