Könyvajánlóm következő áldozata és sajnos az elmúlásé is, az idén elhunyt, híres lengyel író, Staniszlav Lem, mégpedig egy kései műve a Szempillantás, avagy Az emberi civilizáció perspektívái.
Lemről mindenkinek azt jut először eszébe, hogy sci-fi író, mozi élményeink is ezt erősítik, az ő művéből készült - a nemrég moziba került és sajnos elég siralmasra sikeredett - Solaris is. Pedig jobb, ha tudjuk, hogy a számtalan sci-fi írása mellett, sok jövő-kutatással foglalkozó munkát is publikált, önmagát, egyfajta futura-filózófusnak tekintette, írásai mögött óriási lexikális tudásanyaggal és saját könyvtárral felvértezve, a biotechnológia, űrkutatás, nano-technológia és számtalan más tudományág beható ismerőjeként.

A könyv tudományos alapossággal közelít napjaink népszerű az emberi nem szempontjából életbevágóan fontos kérdéseihez, lehetséges, de nem megingathatatlan válaszokkal szolgálva. Írása alapján elgondolkozhatunk tévhiedelmeinken, például egy, a közelmúltban szétkürtölt világszenzáció kapcsán, amikor is birkát sikerült egy orvos csoportnak klónoznia, és a globális média által felkapott hír, azt a hiedelmet gerjesztette, hogy a közeljövőben reális esély van az emberek klónozására. Miért akar a szenzációhajhász tudósok egy rétege félelmeket gerjeszteni az egész emberiség körében? Főképp, hogy a birka három hónapon belül elpusztult. Azt hiszem, egyenlőre le kell mondanunk a másolataink készítéséről.
Lem, egy szemléletes hasonlattal világosít fel bennünket a valós tényállásról, olyan ez, mint ha az ókori Kínában, a sárkányeregetőknek nem adnák felszállási engedélyt, a hamarosan bekövetkező sugárhajtású repülőgép szerencsétlenségekre hivatkozva.

Lehetséges, hogy az élet, az információ egy csomagolóanyaga, tézisének bizonyítására, ámulatba ejtő következtetéseket von le a földtörténeti korokban bekövetkező katasztrófák elemzésével, miszerint a baktériumok az élet hordozói, és a későbbi megjelenési formák – mint az emlősök vagy akár az ember - csupán a kozmikus események által okozott, a fiziológiai környezethez alkalmazkodás kényszeréből, mintegy véletlenül következő alakzatok. Az űrhajósok, a Holdra lépve állandóan fejre akarnak bukni, ami a hatszor kisebb gravitáció, és a fellépő súlyponteltolódás eredménye. Ha a Holdon fejlődött volna ki az ember, békalábai lennének? - adódik a kérdés az ugrándozásokkal közlekedő asztronauták szemlélésekor.

Megoszt velünk egy érdekes történetet, még a kommunista időkből. Az akkori rendszer kritikáját – a parancsuralmi rendszer természetét – nem lehetett csak úgy publikálni, ezért kitalálta, hogy egy sience-fiction mű keretén belül, asszociatív módon írja meg, és megpróbálja megjelentetni. Csodák csodájára, az akkori lengyel cenzúrán átcsúszott, bár csak szerény példányszámban jelenhetett meg. A műveit akkoriban lefordították németre is (NDK-ra ugye még emlékszünk), így átkerült belőlük az akkori NSZK területére is. Ott erősen furcsállották, hogy egy ilyen bíráló mű, hogy kaphatott engedélyt, viszont a szovjet illetékesek már átláttak a szitán. Manapság nem kell ilyen fondorlatokhoz folyamodnia a szerzőnek, viszont helyette megjelentek az úgynevezett „sience writer-ek”, akik a tudomány népszerűsítését hivatottak elősegíteni, ehelyett sokszor fantazmagóriák születnek írásaikból.

A fejlődésben kulcskérdésnek tekinti a természettől tanulást és továbbiakban az ember evolúciójának következő lépcsőfokának tekinti, megvilágítja a tudósok által a halhatatlanság légvárába vezető utat, mely talán, a humanoidok legősibb álmát hivatott beteljesíteni. Az „utolérni és túlszárnyalni” jelszó alapján, a pókok által szőtt fonalat vizsgálja, amely sokkal nagyobb szilárdságú, mint bármely ember alkotta anyag, beleértve az acélt, a polymereket és minden egyebet. Ha, egy bármilyen ember alkotta kötelet leengednék, egy világűrben keringő járműről a föld felszínére, saját súlyától nyomban elszakadna, nem így a pókfonal. Ha tudnánk ilyet alkotni, megvalósulhatna az űrlift, ami jelentősen csökkentené az űrbe jutás költségeit. Ki hitte volna ezt egy pókról, kezdem tisztelni őket.

Kiragadtam a számtalan elképesztő csoda közül ezt a néhányat, de említhetném a robotikát, a mesterséges inteligencia perspektíváit és számtalan téma közül választhatunk ezeken kívül is, mely felcsigáz, elgondolkodtat, vagy elbizonytalanít, olvassátok el, mivel a tudományos elv itt is igaz: „Ex nihilio nihil fit, vagyis nulla információból, csak nulla információ nyerhető”, és ezt garantáltan érdemes kinyerni!