A nagynevű intézménybe érkezvén Sanyibá depressziós lett, mivel egy napnál többet sosem töltött hűtlenkedője nélkül, és a napi szekálás is hiányozni kezdett érzékeny lelkének. A másik nagy pofon, ami orcáján csattant, hogy az esti sörétől eltiltották, mert állítólag rosszkedvet okoz. Hát Sanyibá igencsak nekikeseredett, mikor ezt megtudta, így beigazolódott, hogy az állítás valóban reális alapokon nyugszik. A kieső nedű pótlására, elkezdett reményvesztettséget árasztani magából, ami többeket is megviselt fenemód.
A csodás orvosok ekkor elhatározták, hogy összezárják Zeusszal, aki nagyon idegesítette őket, mivel ha nem borultak a lábai elé, mielőtt megvizitálták volna, ék nélküli haragra gerjesztette önmagát, és ettől belilult a feje, aztán meg levegőt sem kapott. A javulás reményétől átitatva, miután az esti felesüket legurították, elindultak közrefogva a mit sem gyanító Sanyibát, mert úgy érezték, a bemutatkozó lépéseknél nem árt, ha ilyen tanult emberek is jelen vannak.
A szoba ajtaját kinyitották és a két orvoscsoda igyekezett mihamarább a főisten lábai elé heverészni, eközben Sanyibá egy „Éccakát” dörmögött Zeusz felé, és a szobában üresesen árválkodó ágy fogságába vetette magát, a döbbent tekintettek látványának közepette. A doktorpajtások óvatosan kihátráltak a szobából, nagy megelégedést érezve szívük tájékán, hogy ezt az esetet is ilyen jól kikezelték. Nem volt hát hiába a tanulmányozásokba töltött időminimum, az agy felelőtlen tágítása és a pár hektoliter kávé elfogyasztása sem – merengtek a múlton bamba mosollyal a szájuk szegletében, miközben a bolondos ház folyosóin kopogtatták sarkukat, titkon remélve, hogy semelyik bomlott alvása nem lesz jónak titulálható.
A szobában eközben Zeusz elfelejtett belilulni, csupán az álldogálás jelentett számára némi támasztékot az ügyben, egyébként a teljes tanácstalanság és a határtalan értetlenség közt próbált helyezkedni.
A villanyáram beteg pásztora eközben lefekvéshez készülődött, amit hamarosan meg is tett, és szokására még élénken emlékezve horkolásba kezdett, őt órákkal később követte a főisten is, mikor a lába által jelzett fáradság elhatalmasodott rajta, mert megdöbbenésében tovább maradt állva a kelleténél.