Az első közösen töltött éj elmúltával Sanyibá felébredve tapasztalta, hogy semmi dolga sincs, ráadásul a szoba nem a megszokott ágymelegítőjétől hangos, hanem Zeusz horkol kétségbeesetten a sarokban. Bár ha jobban meggondoljuk, nem is rossz csere ez, mivel a bűnös asszonyság sokkal nagyobb decibeleket eregetett a torkából, ami miatt Sanyibá a halláskárosodás stigmáit kezdte magán hordani.
Mivel második napját szomorkodta a kies falak között, egészen kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy ezentúl, a vezetékek lakói nélküle kell, hogy megtalálják a helyes irányt, és ami még eszébe ötlött, hogy talán neki is ki kéne okoskodni, merre is tovább a jövőidőkben.
Az előző 21 éve csendes és kényelmes sorvadásban telt a női nem csalfa képviselőjével, el is felejtette, hogy van egy rokona Kanadás országban, akit úgy nem túl rossz közelítéssel látott vagy egyszer életében, akkor is folyton hívogatta, hogy egyszer tegyen már látogatást a messzi vidéken. Ahogy ezen elmélkedett, nagy elhatározásba esett, annak ellenére, hogy előzőleg épp azt határozta, hogy semmiképp nem tervezget semmit, mert hát az intézmény körüli patak elég sodrást biztosít az élete mederben tartásához. De azért elkezdte a levelet fogalmazni Csizi o’Brian részére, aki a fent nevezett rokonságot alkotta, távoli sokadrangú unokatestvéri besorolásban, korban igen közel állva a sérülést elszenvedett lakóhoz.
A levélben hosszan ecsetelte a bánatát és az elszenvedett sérelmeket, a kisiklott életét, a helyzetet, ahová jutott. Mindazért, hogy a fájdalmat a maga valójában el lehessen átérezni, a teljes levelet ismerni kell:

„Csizi!

A tetű asszonyt lépre csalta egy… Na úgy is tudod. Engem behívtak a pszihikus házba, mert két napig nem mentem ki a szobából. Most itt lakok és az ebéd kicsit kevés. Ha lehet, gyere el, mert kicsit nem tudom, mihez kezdjek mostantól.

Sanyi

Ui. Ha nem emlékszel, az unokatesvéred te balga”

Gyorsan átolvasta, és nagyon elégedetten gondolt arra, hogy azért a fogalmazása még mindig milyen kifinomult, sokan irigykedhetnének ezért rá. A levelet aztán odaadta az aznap beosztásba kényszerített ápolónak, aki eskü alatt ígérte, hogy a posta részére továbbítani fogja, mert tudomásul vette, hogy Sanyibá jövője is a kezében van ezáltal.

A levél további sorsa kalandosan alakult, mert abban a postazsákban ahová a reptérre szállítás miatt csomagolták, rajta kívül utazott egy illatos, ajánlott küldemény is, akibe első látásra beleszeretett. A repülőút alatt, aztán vonzalmuk beteljesedett, és a landolást már egymás enyvezett részének szimbiózisában töltötték. Mígnem elérkezett az enyves búcsú pillanata, erőszakos postás kezek szakították szét őket egymás öleléséből, hogy aztán soha ne találkozzanak életük hátralévő részében, ami nagyjából egy nap volt, mivel másnap mindketten a kandalló tűzében végezték, a bűneikért vezeklésre ítéltetve a purgatórium tüze által.

Csizi, mikor megkapta a levelet, sejtelmese sem volt az előzőleg átélt drámáról, viszont az elolvasása után, azonnal tudta mihez kezdjen. Legurított egy jó gyömbérsört, és hosszasan örvendezett azon a tényen, hogy asszonynak nem sikerült igába hajtania az ő függetlenebbnél függetlenebb lelkületét. A nap folyamán további sörök jutottak az első sorsára, amitől Csizi álma is felettébb sörszagú lett.