Egy gésa emlékiratai

„Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó,

mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok.

Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk

hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.

„But now I know that our world is no more permanent

than a wave rising on the ocean. Whatever our struggles and triumphs,

however we may suffer them, all too soon

they bleed into a wash, just like watery ink on paper.”

(Arthur Golden)

Egy gésa emlékiratai, ezt a címet viseli az utóbbi félév olvasmányélményeim toplistáját vezető könyv, ill. a belőle készült film.

Még januárban kaptam ajándékba Arthur Golden Memoirs of a Gheisa című regényét, igaz, nem az 1997-est, de az amerikai kiadást. Kicsit félve kezdtem bele a könyvbe, mivel korábban még nem olvastam eredetiben semmit, de az első oldalak nehézségei után, szinte vártam, hogy mikor lesz időm a folytatásra, annyira magával ragadott a történet. Sőt, az utolsó sorokat angol nyelv ide vagy oda, meg is sirattam.

Ezek után nem csoda, hogy nagyon vártam a film változat márciusi hazai bemutatóját. A kínai sztárszínészek fémjelezte alkotást kétszer is sikerült megnéznem, és bár sok helyen különbözik a könyvtől, ennek ellenére ismét lenyűgözött a felkelő nap országának egzotikussága, és a két világháború közötti Kiotó egyik szórakoztató városrészének, a Gion negyednek világa. Az alkotókat dicséri, hogy sikerült közel két és fél órára elszakadnom a valóságtól, és beleveszni a gésák titokzatos életébe.

Ezt követően aztán magyarul is elolvastam a regényt, amely már néhány éve hazánkban is kapható, igaz, valódi bestsellerré a film bemutatója után vált.

És hogy miért olvassuk el a könyvet is?

Például, hogy megismerjük a regény kerettörténetét; hol, kinek, mikor diktálja memoárját Szajuri. Hogy megismerjük Csijót, az egyik szegény joroidói halász kislányát. Hogy megtudjuk, miből készültek a gésák szépítőszerei. Hogy kiderüljön, hogy halt meg Nagyi. Hogy rájöjjünk, Hatszumomo nem gyújtotta fel az okiját, mint ahogy senki más sem, vagy hogy megtudjuk, ki volt Szajuri első dannája.

Azt hiszem, bátran ajánlhatom a könyvet mindazoknak, akik egy szép, igaznak ható történetet szeretnének olvasni küzdelemről, csalódásról, viszályokról, megvalósult álmokról, beteljesült szerelemről, egy szóval az Életről.

(2006-06-07)