Tavasz lesz talán

Elmúlt a csontig hatoló hideg
és csönd lett hirtelen:
énekelni kezdtek a madarak...
Talán lesz tavasz.

Görcsösen kapaszkodó fák
kinyújtóztak az ég felé,
félénk madárfütty a csendben...
Lesz talán tavasz.

Meghasonlások után
vizsgáljuk öntagadásunk
vagy önvállalásunk okát...
Tavasz lesz talán.

Körülöttünk szétfoszlott illúziók,
sivár valóság,mely szembesítést kér
tétova hittel kapaszkodva a semmibe...
Várom a tavaszt, lesz-e még?

Recsegve sóhajtoznak a tiszaparti fák,
csontkemény rögbe kapaszkodva tovább,
meztelen ágaikkal ölelik az eget,
boldog nyarak emlékével melegszenek.