Az egér kicsit bambán néz körül a folyosón, lesi, hogy a macska nem vadászik rá ma is, mind évek óta folyamatosan.
Körülkémlel, nem lát semmit, ezért óvatosan meglapulva folytatja útját. Már régen nem evett, ezért farkaséhes. Elindul a hűtő felé, és hirtelen földbe gyökerezik a lába, szemben mozdulatlanul himbálódzik egy kötélen a kegyetlen foltos macska, aki egész életén keresztül sanyargatta. Kárörvendően felnyerít, kis mancsával meghúzkodja a bajszát, majd kiegyenesedve tovább megy, láthatólag teljes biztonságban érzi magát.
A következő pillanatban eléugrik egy hatalmas vérszomjas fekete macska, és az egér húsába mélyeszti tű éles fogait, majd jóízűen elrágcsálva csontjait kiköpi, mert még játszani akar vele.
A szürke macska ekkor lassan feltápászkodik, kiveszi a hurokból a fejét és odamegy a fekete macskához, halkan fülébe súgja: - Köszi cimbora a segítséget! – majd veszett nyávogásba kezd. Az ajtó kinyílik és belép a gazda. A gazda látja, hogy a szeretett egere, amit szerelemétől kapott holtan fekszik a fekete macska lábai előtt. Szörnyű haragra gerjed és agyoncsapja a hálátlan állatot.
A szürke macska eközben bekuporodott a kosarába és kaján vigyorral a szája szegletében álomba szenderült. Nagyon unta már ezt az egeret.
Másnap a kertben sétálgatott, amikor meglátta az utcán hazafelé tartó gazdát, gondolta elébe siet és kunyerbál egy kis tejet. Az utca közepén haladó gazdát egy arra száguldó autó részeg sofőrje elütötte, aki az ütközés roppant erejétől nyomban szörnyethalt.
A macska szomorúan bámulta a tetemet, arra gondolt, hogy esetleg becipelhetné a tetemet az udvarra, és talán egy – két hónapig kihúzná a gazda húsából. Elmélkedéseinek csak az erre száguldozó szirénázó rendőrautó vetett véget, és ez egyúttal a gondolat halálát is jelentette.
Elhatározta, hogy egyedülállóhoz többet nem költözik.